Arang and the Magistrate

Arang and the Magistrate

 

Mivel is kezdjem, nem is tudom… Egy szellemes vígjátékkal készültem nektek mára, ami az előzetes alapján és egy-két Youtube videót követően nagyon érdekelt. Egy 20 részes, 2012-ben készült darabról van szó, ami egyszerre misztikus, szellemes, romantikus és komikus… elméletileg. Miért mondom ezt így, mert sajnos ritka nagy csalódás lett. Nem a színészek miatt, mert rájuk nem sok rosszat tudok mondani, sajnos a történet megírásánál nagyon mellé nyúltak a készítők. Túl hosszú lett (pedig a 20 rész nem is sok, vannak százon felüli sorozatok is), nagyon elnyújtották a semmit. MAX 16 részt bírt volna el a sorozat, de lehet, hogy még annyit se. Ne várjatok túl jó ajánlót, mert nagyon nem tetszett, nem is ajánlom megnézésre, de azért leírom a véleményemet.

Rögtön az elején elég „félelmetesre” sikerül a kezdés, szereplőink éjszaka vágnak át az erdőn. A Fiatalúr Kim Eun Oh (elég ismert színész, láttuk már a My Girl-ben, volt Iljimae a nép hőse, jóképű vámpír a Scholar Who Walks the Night-ban, valamint maszkos herceg a Moon Lovers-ben) édesanyja nyomában jár és mindenhol keresi szökevény anyukáját. Utolsó beszélgetésükkor ismét összevesznek, és bár ajándékát hátrahagyja haraggal válnak el egymástól. Anyját csak a keserű múltja élteti, tulajdon fiával (egy szolgáló és egy nemes gyermeke) szinte nem is törődik. Valamikor egy nemes család lánya volt, de nagyapját igaztalanul árulással vádolták, ezét családja lemészárlása után szolgaként kellett folytatnia életét. Ez gyakran visszatérő momentum a történelmi drámákban, volt már rá példa a Gu Family Book-ban is. De elkanyarodtam egy kicsit, vissza is megyek az éjszakai erdei utamra. Persze Eun Oh múltja nem ilyen gyorsan derül ki a néző számára, szépen, lassan, majdhogynem csepegtetve kapjuk az információkat és a múlt béli visszatekintéseket. Na szóval, Kim Eun Oh az erdőn vág át éppen hű szolgálója, Dol Swe társaságában. Dol Swe nagyon fél a kísértetektől, pedig nem is tudja, talán csak sejti a pletykák alapján, hogy gazdája látja, hallja, sőt meg is tudja érinteni azokat. Ez a képesség sajnos nem tölti el túl nagy örömmel a Fiatalurat, sok nehézségen kellett már átesnie nem csak a származása miatt, hanem furcsa képességéből adódóan is.

Ugyan ekkor, ugyan ebben az erdőben a szellemek is mozgásba lendülnek. Meg akarnak támadni egy menetet, de az egész kiagyalóját, az ördögfiók Arangot (szerepelt már Oh My Venus, és most a Tomorrow with You-ban) ki akarják hagyni az akcióból. Persze nem szívbajos a lány, még éppen időben megtalálja a renitens bandatagokat. Csakhogy az általuk keltett zűrzavarra felfigyelnek a Szellemvadászok. Nagy képzelőerőről tettek tanúbizonyságot az alkotok, amikor megalkották a ruháikat. Ez a fekete szerelés a hulla fehér bőrrel a rácsos, felül nyitott kalap, nekem nem nagyon jött be. Valamivel ki lehetett volna találni kicsit ötletesebb öltözéket is szegény vadászoknak. Na ennyit a divatról, szóval befutnak a Szellemvadászok, az Istenek szolgái, hogy elfogják a kóbor lelkeket. Persze nem szép szóval győzik meg őket, hogy mennyivel szebb hely a Menny, mint itt lent, jó kis verekedős-kergetőzős jelentet következik. A csapat vezetője Moo Young (a Poseidon rendőre és a Prosecutor Princess ügyésze), akitől Arang elkóborolt, amikor a lelkek világába kísérte, lázas üldözésbe kezd a szökevény szellemlánnyal. A kergetőzők pont belefutnak Kim Eun Oh-ba és Dol Swe-ba, akik közül Eun Oh végignézheti, hogyan jár túl ismét Moo Young eszén a furfangos Arang. Az események méltó zárásaként elered az eső, így mind az élő, mind a halott szereplők menedék után kénytelen nézni.

Közben bepillantás nyerhetünk az Istenek világába, ahol az Alvilág Ura táblajátékot játszik a Jáda Császárral (ismerős lehet az I Miss You és a Remember dramából). A két isten gyakori szereplő lesz a sorozat során, rengeteget elmélkednek, bölcselkednek és filozofálnak. Nem nőtt a szívemhez egyikük sem - sőt egyik karakter se, hogy őszinte legyek - mert számukra csak játék az egész. Nem elég, hogy kényük-kedvük szerint alakítják mind a Moo Young sorsát, mind a földi halandókét (már elég régóta), még kivitelezhetetlen feladatok elé is állítják őket. Nekik meg csak játszaniuk kell, horgászni, teázni és élvezni az életet. Még fogadást kötni is van idejük az események végkimenetelére. Hagyjuk is ennyibe a mennyei eseményeket, pedig had ne mondjam, a végén kiderül, honnan is ered a bajok igazi forrása. Térjünk is gyorsan vissza az eső elől menekülő szereplőinkhez. Találnak egy elhagyatott kaibát, ahol Dol Swe gyorsan le is pihen az éjszaka további részére. A tűz mellett üldögélő Eun Oh nem várt vendéggel találja szemben magát a kunyhóban. Arang csak úgy átszalad az ajtón és már bent is melegszik a tűz mellett, mi több, mivel úgy gondolja, hogy senki se látja, neki is kezd, hogy megszabaduljon a vizes ruháitól. Szerencsére, vagy nem, még időben észreveszi, hogy a mellette ülő férfi furán nézz rá, mintha látná őt. Viccesre sikerült, ahogy Arang vizsgálódása közben Eun Oh próbál úgy tenni, mintha nem látná és hallaná a mellette lévő lányt. Dol Swe közbeszólásának hála Arang a vetkőzés helyett inkább elmeséli hálótársának az élettörténetét, postosabban a halála utánit, ugyanis nincs semmilyen emléke az életérő, minden kitörlődött. Emlékvesztett (később egy ideig így is fogja nevezni Eun Oh a lányt és a záró képsoroknál is lesz szerepe ennek a névnek) szellemlányuk a helyes utazó mellett tér nyugovóra, nem is sejtve még, hogy ez a váratlan találkozás mennyire megváltoztatja mindkettőjük életét.

Az eseménydúsan telt éjszaka után - legalábbis egyesek számára eseményekben gazdagra sikerült - utazóink beérnek a közeli városba, ahol Eun Oh reményei szerint megtalálja édesanyját. A helyi kiskirály és nagyhatalom a zsarnok Choi nagyúr (Cinderella and the Four Knights nagypapája). Ő az az egykori hivatalnok, aki hamisan megvádolta és lemészároltatta Eun Oh anyjának családját, Kim úr pedig, Eun Oh apja (az I Hear Your Voice vezető védőügyvédje) lemondásra kényszerítette Choi úrat. Elég sok összefonódás van a múltbéli szereplők között is, ami a jelenbe is vissza fog köszönni. A városba Eun Oh rögtön tanúja lesz a páváskodó uraság és fia, Choi Joo Wal viselkedésének, de mert nem az ő dolga (még), ezért nem is foglalkozik vele. Ennek ellenére sincs könnyű dolga, a városbeli szellemek hamar megtalálják. hogy a segítségét kérjék, amit szintén elutasít. Csak azzal nem számolt, hogy a szemfüles Arang rájön, hogy hazudott neki és igenis látja és hallja őt. „Szegény” Eun Oh olyasmit ígér a kitartó szellemnek, amiről tudja, hogy képtelenség, mégpedig, ha Magisztrátus lesz, akkor segít rájönni, hogy ki volt Arang életében. És mivel egy szavatartó ember, be fogja tartani az ígéretét. Arang-nak ennyi éppen elég, nem bízza a dolgokat a véletlenre. Elmegy a helyi sámánhoz, aki nem látja, csak hallja a bosszantó lányt. A segítségével beajánlja Magisztrátusnak Eun Oh-t, ezzel megoldva a saját problémáját és a három helyi hivatalnokét is (ketten már riporterkedtek a Pinocchio-ban), mivel minél előbb ki kell nevezniük egy Magisztrátust. Az előző három kinevezett hivatalnok, sajnos Arang miatt életét vesztette - nem szándékosan, csak rosszul lett kivitelezve a terv. Abban a reménybe, hogy megoldódik a problémájuk és még a Magisztárus se marad a nyakukon, elkapják és kinevezik új hivatalnoknak Eun Oh-t.

Amíg az egyik szál halad, ne hanyagoljuk el a másikat se, Choi úr rezidenciáján apa és fia érdekes viszonyának lehetünk tanúi. Mint két, egymást nagyon utáló idegen, úgy viselkednek egymással. És lám lám, ez igaz is, semmilyen vérségi kapcsolat nincs közöttük, csak a sötét titkok kötik össze a sorsukat. Az egykor nincstelen, éhező árva nagy árat fizet a jobb életért, a hátsó kertben elkerített területen élő asszony sötét erők segítségével támogatja a Choi családot, cserébe pedig dróton rángatja az ott élőket. A városban senki se tud a nő létezéséről, mindenki előtt hétpecsétes titok az asszony kiléte. Ki ő, és miért él pont ebben a háztartásban? Mik a szándékai? Milyen árat kell fizetnie Joo Wal-nak a jólétért? A részek során lassan és apránként megtudhatjuk. Mi motiválja végül Eun Oh-t, hogy segítsen Arangnak? Ki Arang és milyen titkot rejtenek az emlékei? Mi sül ki egy ilyen furcsa pár társulásából? Ezt is megtudhatjátok, ha elég bátrak lesztek és mégis nekikezdtek.

Így leírva nem is hangzik annyira szörnyen, akkor tulajdonképpen mi nem tetszett benne. Na majd most jöhet a fekete leves. A szereplők játékával nem volt gond, de a kitalált karakterekkel annál több. Eun Oh minden figyelmét az anyja keresésére összpontosítja, nem zavarja az igazságtalanság, a szellemekkel nem is foglalkozik és Aranggal is nagyon nehezen alakul a kapcsolata. Amikor végre megembereli magát és teszi amit kell, nagyot ugrik a szemembe, de még így se sikerült elérnie a minimális „szeretem ezt a karaktert” szintet. Rengeteg olyan dolgot csinált, amire csak a szemem forgattam és a fejem csóváltam. Ez főleg Aranggal és a közös nyomozásukkal kapcsolatos. Térjünk is át gyorsan Arangra, nem elég hogy nagyképű és zsarnokoskodó, valamint egy szamár is elbújhat mellette makacsság szempontjából, egyáltalán nem sikerült szimpatikusra megírni szegény lány karakterét. Nem egy hölgyet vártam, isten ments, de kicsivel több nőiességet vihettek volna a karakterbe. Tetszet, amikor kiállt az igaz dolgok mellett, amikor beolvasott Choi úrnak hihetetlenül jó volt, de sajnos kevés ilyen pillanatot sikerült készíteniük. A részek második felére ő is megváltozik, de a folytonos hezitálása és a két szereplő közti félreértések túlságosan is megnehezítik a néző dolgát. a „kérem” és a „köszönöm” nagyon hiányzott az írók szókincséből, egy-egy olyan helyzet után, ahova illett volna valamelyik szó, inkább piszkálták egymás. Amikor pedig az idő is elkezd ellenük dolgozni, se csipkedik magukat, hanem szépen komótosan, egy-egy napig a szobámban elmélkedve húzzák az időt. A romantika meg szinte említésre se méltó. A legjobb pillanatok egyike az erdei csók, amikor a Magisztrátus megosztja a levegőjét a megához térő Aranggal. Az a részlet nagyon tetszett. A többi sajnos már sokkal gyengébb lett, szinte említésre se méltó. És ez nem a történelmi sorozatok sajátossága. Oké kicsit talán visszafogottabbak, mint a mai idők játékai, de azért nem ennyire mint ez a kettő. Mindegy is, nem ment nekik és kész.

A gonosz oldal se sikerült túl fényesre, Choi úr az egyik fő gonosz, a háttérben pedig a titokzatos hölgy mozgatja a szállakat. Persze utálják egymást mint macska a vizet, ennek ellenére a közös érdekek miatt egy oldalon foglalnak helyet. Choi úr mindegy mit tesz, mennyit sanyargatja a népet, mindenki szemet huny a tettei felet és elfordítja a fejét. A hivatalnokok gond nélkül a zsebében vannak, még az új Magisztrátus ellen is ármánykodnak, mert ez a „felsőbb” parancs. Csakhogy az uraság nem számol vele, hogy a lusta, nemtörődöm álarc alatt egy okos, becsületes és talpraesett fiatal férfi rejtőzik. És minél több gaztette derül ki a nagyságos úrnak a Magisztrátus annál inkább le akarja fülelni. Ezzel persze a saját fejére is jó sok bajt hoz, majdnem bele is hal egy párszor, de erre talán szükség is van a jelleme fejlődéséhez. És ott van még Choi úr „fia” is, aki jó módban és kényelemben ér „apja” jóvoltából, mégis meg kell birkóznia annak megvetéssel. Túl nagy árat kell fizetni minden téren a jobb életért. Szinte pillanatok alatt beleszeret a szókimondó és bajkeverő Arangba, ezért felül kell értékelnie az eddigi életét, a döntéseit és úgy kell a további tetteiről határoznia, hogy már nem csak magára gondol. Nem tetszet, hogy egy egyébként határozott és arrogáns karakter, hogy képes egyik percről a másikra dadogó szerencsétlenséggé változni. Felesleges volt így kimutatni, hogy mennyire fél az asszonya haragjától és elégedetlenségétől. Az Emlékvesztettel közös jelenetei se nagyon jöttek át, a Magiszter legalább vitatkozott, érvelt és aggódott érte és ez még meg is látszott rajta. Ez a srác robotnak is jó lett volna, annyira nem tudták kifejezni, hogy mit is akar közvetíteni. A titokzatos hölgy pedig maga a talány. Az ő szándékaira hamar fény derül a néző számára, de a miértekre a válasz elég sokat várat magára. Kivel is van kapcsolat, mi hajtja és mi a célja? Nagyon sok kérdésre csak az utolsó pillanatokban derül fény, amikor már nagyon összecsapott jellege lesz a dolognak. Ha a sok felesleges jelenet helyett több tartalmas részt készítettek volna, sokkal színvonalasabb műsor lehetett volna.

A mellékszereplők nem lettek annyira rosszul megalkotva, a három hivatalnok, mint intrikus és ellenlábas elég jól alakítottak. Szép lassan megtalálják a nekik megfelelő oldalt, de továbbra is arra húznak, ahonnan a hasznot remélik. Dol Swe karaktere éles ellentéte volt Eun Oh-nak, hűséges, becsületes és nem fordítja el a fejét, amikor más megteszi. Az ő karaktere nem sokat változott a sorozat során, csak annyiban, hogy szerelmes lett. Érdekessége, hogy alacsony származása (szolga) ellenére is szép karriert fog befutni a végére, ilyenre nem sok helyen volt eddig példa. Mondjuk a gazdája nem is bánik vele szolgaként a legtöbb esetben, összehasonlítva Choi úr háztartásában élőkkel arany élete van. Ha már említettem, elárulom kiért dobog Dol Swe szíve. A szellemeket nem látó sámánért, akivel először és másodszor is egy félreértés kapcsán találkozik, de szép lassan (ebbe a sorozatban majdnem minden lassú volt) egymásba szeretnek. Aranyosak együtt, nem tudok rájuk túl sok rosszat mondani. Még az égi világ tartozik a mellékszereplők köréhez, Moo Young és a két isten. Az Alvilág Ura és a Jáde Császár tipikusan a yin és a yang a sorozatban. Az egyikük hisz az emberekben, a másik nem is érti őket. Ahogy egymással elmélkednek és egy kicsit vetélkednek is sok igazságot kimondanak. Nekem a Jáda Császár kicsit nyálasra sikerült, az Alvilág Ura sokkal valóságosabb karakterre sikerült. Moo Young is nehéz eset, a feladatát igyekszik végrehajtani, de hol erre, hol arra billen a véleménye. Meg se meri kérdőjelezni ami vele történik, gondolkodik, de néha nem értettem, hogy minek, úgyis megmondják mit csináljon és úgy is fog cselekedni. A vége kicsit meglepett, de belegondolva elég tipikus befejezést kapott Moo Youn sorsa. Ezzel szerintem minden fontosabb szereplőről sikerült írnom néhány megjegyzést, remélem senki se maradt ki.

Ami egyébként a sorozatot illeti sajnos nagyon kevés vicces jelenetet sikerült csak összehozniuk, a romantika nem ért semmit, mintha nem is lett volna. Számomra egy jó sorozatnál alapvető. hogy vannak jelenetek, amiket újra szívesen megnéznék, vagy akár elölről is kezdeném az egészet. Gondolom ilyen mindenkivel van, nem csak velem. Kapásból vagy egy tucat az eszembe is jutott, de ez tuti nincs közöttük. Annyira nem haladtak az események, hogy oké sok volt a munkám is, de a csiga gyorsabb volt, mint én ezzel. A gyors tekerések mellett már csak azért néztem végig, hogy ez is bekerülhessen az úgymond „ez is megvolt” dobozba. A zenéje nem lett volna rossz, de nagyon nem értem, hogy mit kereset a verekedős jelenetek alatt egy rap szám, ami baromira nem illett oda. Ezzel szemben, ami meg tökéletes lett volna, bekerült pár rész lezáró számának és szevasz. Erre mi szükség volt, valaki magyarázza már meg. Vagy inkább ne is fáradjon, nem éri meg az időt. Összefoglalva, hatalmas csalódás volt, még a Golden Rainbow is jobbra sikerült, mint ez. Pedig azt se nagyon dicsértem halálra. Aki bele szeretne kezdeni, jó szórakozást hozzá, itt elérheti a letöltést és a feliratot.

Hotel King

Hotel King

Na hova is menjünk ma... kórházban már voltunk, a bíróságot és a nagyvállalatokat is láttuk. Akkor most meginvitállak titeket egy szálloda mindennapjaiba. Nagy reményekkel vágtam neki a sorozatnak, noha a főszereplők nem tartoznak a kedvenceim közé, ez nem tántorított el a megnézésétől. A két főhős már korábban is játszott közösen főszerepet a My Girl című sorozatban, és 9 évvel később ismét egy párt alkotnak. Sajnos nem azt kaptam, amit végül vártam, jó, hogy fel volt tüntetve, hogy a műfaja dráma, de attól még nem kell belefulladni a könnyekbe és az elkeseredésbe. Sajnos a készítőt túl nagy hangsúlyt fektettek ezekre az elemekre, másokat meg túlságosan elhanyagoltak, amiért nagy kár, sokkal többet ki lehetett volna hozni a történetből. Rengeteg önfeláldozás, értelmetlen döntés, kesergés és sírás vár a nézőkre. Azért nem a közepén kellene kezdenem a történetet, visszamegyek az elejére. Tehát az egész úgy kezdődött...

Amerikában két koreai kisfiú (7 és 11 évesek) a helyi gengszterbandának koldulnak, és ha nem visznek elég pénz a főnöknek kegyetlenül elverik őket. Az akkor 11 éves Jayden (később Cha Jae Wan) öccse helyett koldul és vállalja a verést is. A főnök ezt megelégelve agyonveri (legalábbis úgy látszik) a kisebbik fiút, akit verekedés közben Jayden lelő. Az összevert kisfiú egy luxusszállodai lakosztályban tér magához, fehér ágynemű között egy angyalos képpel az ágy előtt. Szegény azt hiszi, hogy a Mennyországban van, pedig valójában csak egy másik pokolba került. "Megmentője" Lee Joong Go egy roppant tehetős férfi, a CIEL hotel alelnöke és a tulajdonos Ah Sung Won barátja, aki valójában egy emberbőrbe bújt szörnyeteg. Azt hazudja a kisfiúnak, hogy Sung Won az apja, aki őt és az édesanyját kidobta, mint a szemetet ezért kellett egész életében szenvednie. Ha nem segíti a bosszúját visszaküldi a bandához, ahol megölte a főnököt, ezért rá is halál vár. A testvérét egy jó család már örökbe fogadta, ezért már vele se kell törődnie. Jayden elfogadja Joong Go ajánlatát, aki kegyetlen veréssel trenírozza a fiút egész életében. Húsz évvel később a sikeres szállodai szakember elfogadja apja ajánlatát és a CIEL vezérigazgatója lesz.

A nagyszabású bemutató estéjén Cha Jae Wan apjának támag és fejére olvassa bűneit. A zavart és beteg férfi tagadja tettét, de még a magyarázat előtt, a bemutató kellős közepén öngyilkosságot követ el, ezel nagy botrányt okozva az egyébként roppant sikeres és népszerű szállodában. Jae Wan így nem tudja meg, hogy apja miért gyűlölte és tette tönkre az életét. Újabb katasztrófaként nyakába szakad elkényeztetett és roppant gyerekes húga (csak a lány nem tudja, hogy ők ketten rokonok). A butácska és felszínes bura ellenére Ah Mo Ne egy roppant okos nő, aki nem hisz apja öngyilkosságában és minden eszközt, köztük egy-két botrányt is bevet, hogy kiderítse az igazat. Legfőbb jelöltje maga a vezérigazgató, aki csak egy állarcot viselő robot, érzelem nem sok látszik rajta. Ah Mo Ne persze amihez csak hozzányúl katasztrófa lesz, és egyre több probléma és bortány szennyezi be a szálloda eddig makulátlan hírnevét. Lee Joong Go se tétlenkedik, keveri a maga kártyáit és a szereplők nem egyszer az ő malmára hajtják a vizet. Más is munkálkodik a háttérben a két egymást amúgy se kedvelő fiatal ellen. Feltünik a fiatal özvegy Song Chae Kyung is, aki egykor híres és közkedvelt bemondó volt. Hozzáment egy nála jóval idősebb férfihoz, de valójában Jae Wan-t szereti. Mindent meg is tesz, hogy megkapja a férfi szívét, de esélye sincs, a vezérigazgatót, csak a szálloda érdekli.

Cha Jae Wan maga mellé hívja egykori munkatársait, akik mint a négy muskétás segítik a rendíthetetlen vezérigazgatót, hogy sikeresen megvédje imádott szállodáját (akkor még az örökségének gondolja). Ah Mo Ne ideiglenes elnök lesz, egyetlen hű társsal az oldalán, aki nem más mint egykori szobagondnoka Sun Woo Hyun. A kedves és roppan eszes fiatal férfi hamar gyengéd érzéseket kezd táplálni Mo Ne iránt, aki ellenben szép lassan beleszeret a mogorva (tényleg soha nem mosolyog) vezérigazgatóba. Woo Hyun mégis végig támogatni fogja az elnökasszonyt, nem kezd ellene áskálódni akkor sem, amikor egyértelmű lesz, hogy érzései nem talának visszonzásra. Sajnos ez nem mondható el minden szereplőről, ebből is több bonyodalom és nehézség lesz, mint kellene. Az egyik "baleset" (valójában merénylet) során Jae Wan komolyan megsérül Mo Ne megmentése közben, és a lány számára kiderül, hogy milyen nehéz sorsa is volt eddig a férfinak. Testét rengeteg régi sebhely és egy roppant impozáns, szárnyas tetoválás borítja (később fontos szerepe lesz ennek a testdísznek). Annak is tanúja lesz, amikor Joong Go, a kedves bácsi fa sétabotjával megveri a némá sziklaként álló vezérigazgatót. Mondjuk nekem az is furcsán jött le, hogy egy ilyen verés után nem lett darabos a mozgása és nem akadályozta a munkájában. Leglább tehettek volna úgy, mint aki nincs teljesen jó vagy valami hasonló. De bárcsak összesen ennyi hibája lett volna a sorozatnak. Na ott tartottam, hogy summa summárom lassan kiderülgetnek a dolgok, hogy a fiatalok nem testvérek, a korábbi elnök nem lett öngyilkos és sok minden van a háttérben, amit ki kell deríteni. De mire ide eljutunk túl sok kesergést és önmarcangolást sikerült belesűriteni a történetbe. Jae Wan többször is megbántja "húgát", aki közeledni próbál felé, mert csak az egyik fél ismeri az igazságot. Amikor a végén minden kiderült ezek a bántó mondatok is valódi értelmet nyernek, de addig csak fájdalmat okoznak egymásnak.

Mire rendeződnek az érzelmek és minden látszatra a helyére kerül megint kell egy csavar. Mo Ne, az ostoba, mert erre már nem tudok mást írni ész nélkül aláír egy szerződést, amiben Lee Joong Go is érintet. Tudja, hogy mennyi minden van az öreg rovásán, mégis szó nélkül lepecsételi az iratokat, nem ám utánanézek és belegondolok. Ott van mellette a tökéletes segítő, akit maga Cha Jae Wan küldött a rátermet Cha Soo Ahn. Jae Wan régi kollégája, a leghűségesebb a négy közül, aki szó szerint az életét köszönheti a vezérigazgatónak. A kezdeti nehézségek ellenére, nagyon jól kijön az elnökasszonnyal és sok mindenben támogatja, miközben folyamatosan tájékoztatja Jae Wan-t is. Sokkal jobban megszerettem mint a két főszereplőt, a végéig az egyik legjobb női karakter volt. Persze a folytatásba Mo Ne elveszít mindent, az igazgató pedig szerelme megmentése érdekében kénytelen visszatérni egykori kínzójához. Új elnöke lesz a CIEL-nek, aki nem más, mint az egykori menedzser Baek Mi Nyeo. Megvannak a saját céljai és hátsó szándékai a szállodával,amihez felhasználja nevelt fiát, az egyik részvényest Roman Lee-t is. Hőseinknek újabb ellensége van, aki legalább olyan kegyetlen mint az eddigi, pedig még Joong Go-val se számoltak le végleg. A rendőrség lassan hazajáró vendég a szállódába és már csak a botrányoktól hangos a média.

Mire idáig eljutottam, már gyors nézéssel néztem az eseményeket. Szerintem felesleges volt a 32 rész, sokkal kevesebb jobb lett volna. Az eddig történteket (kb. 20 rész) besűríthették volna fele ennyibe és mennyivel jobb lett volna minden. Kb. innentől tartom nézhetőnek a sorozatot, az eddigi nem ért túl sokat. Mo Ne miután mindent elveszített szobalányként kezd a szállodában dolgozni, továbbra is nehéz körülmények között. Mégis innentől sokkal izgalmasabb és élvezetesebb a történet. A rideg és merev vezérigazgató rengeteget változik, emberi lesz, nem csak mosolyogni, de nevetni és bolondozni is fog. Mo Ne sokkal komolyabb, megfontoltabb és érettebb lesz, ami egyáltalán nem válik hátrányára, sokkal szerethetőbb karakterré válik. Az utolsó rész kivételével innen már örömmel és izgalommal figyeltem az eseményeket. A nyílt háborúskodás, ami gyakran a szálloda dolgozóinak a sorsát is megzavarja, a gyengéd, egyáltalán nem csöpögős romantika és a családias hangulat áthatja a következő részeket. A rengeteg negatívum ellenére, már kezdtem megkedvelni, élvezni a kialakuló helyzeteket. Erre csináltak egy utolsó részt, ami megint csak szenvedés a köbön az utolsó 15 perc kivételével. Kérdezem én, hogy ezt most miért? Semmi szükség nem volt rá, teljesen felesleges volt, csak elrontotta a néző kedvét. A zenéje is nagyon gyengére sikerült, egy-két szám kivételével az egész nem ért sokat. Gyakran fel se tűnt, hogy megy a zene a jelenetek alatt, annyira semmitmondó volt. Ha még nem sikerült elvennem teljesen a kedveteket innen tudjátok letölteni és a felirat itt található hozzá. Nem mondom, hogy jó szórakozást, mert nekem nem volt az, remélem ha belekezdesz jobban fogod élvezni mint én.