Goblin - Dokkaebi

Goblin – Dokkaebi
A magányos, ragyogó istenség

 

Nem is tudom, hogy mivel kezdjem az ismertetőm. Igyekszem nem elkezdeni egyetlen sorozatot sem, amíg nincs meg a vége és lehetőleg a felirat is, mert nem szeretem félbehagyni és várni a folytatásra. Na a Goblin-nal jó nagy bajban voltam, mert a közösségi oldalaktól kezdve a háttérképeken át, szinte a csapból is dokkaebi-vel kapcsolatos hírek, érdekességek folytak. Roppant gyorsan kijött egy magyar feliratos ismertető és tényleg nem várt mennyiségben érkeztek a hírek és érdekességek. Alig bírtam kivárni, hogy befejezzék és én is elkezdhessem az izgalmas történetet. Aztán persze nem bírtam tovább és szombat este nekiültem. Mit ne mondjak, szó szerint nem akartam elmenni aludni, odaszögezett a monitor elé és nem eresztett. Hihetetlenül jó, eseménydús és fordulatos. A látvány, a zene és a jelenetek kidolgozása fantasztikus és gyönyörű, szó szerint lehetetlen otthagyni. Tartottam tőle, mert túl gyakran csalódom az olyan darabokban, ahol nagyobb a füstje, mint a lángja, de ez itt nem lett igaz. Nem szaporítom tovább a szót, vágjunk is bele dokkeabi és menyasszonya romantikus átkának történetébe.

A történet kezdetén egy idős asszony, aki a felüljárón árulja a zöldségeit egy fiatal vásárlójának meséli dokkaebi (koboldszerű halhatatlan lény) legendáját. Dokkaebi lesz abból a halandó emberből, aki egy hatalmas erő által megszállt tárgyat érint, esetünkben Kim Shin hadvezér kardját. A bátor és hűséges férfi parancsba kapja fiatal királyától, húga férjétől, hogy nem térhet vissza élve a csatatérről. Kim Shin (Coffee Prince tulajdonosa) nagyúr a parancs ellenére élve, hatalmas dicsőséget aratva tér vissza a palotába a nép éljenzése közepette. Az ifjú, tanácsadója, Park Joong Won (a Descendants of the Sun sügér kinézetű parancsnoka, vagy a Shopping King Louie romantikus értékesítője) által megvezetett Wang Yeo király féltékenységében árulónak bélyegzi a bátor hazafit és családjával együtt halálra ítéli. Húgát, a királynét és a családját szeme láttára végzik ki, őt pedig jobb keze, a mestere döfi halálra. A hajdinavirágos mezőn, ahová a testét kidobták temetetlenül szolgálói rimánkodnak lelki békéjéért. A haldokló hadvezér azonban nem kér szolgálói imáiból, mert szerinte senki se hallja meg könyörgésüket. A Mindenható azonban mégis figyelt, lelki béke helyett azonban büntetésként/áldásként a hallhatatlanságot mérte Kim Shin hadvezérre.

Istenünk 900 éve járja a világot, segít azoknak aki megérdemlik, több ezer szendvicset oszt ki (aki látta már érti J ), látja az emberek jövőjét, de az elmúlt életüket nem. Reméli, hogy testvére, Kim Sun újjá született és boldog életet él. Bizonyos időközönként (20 évente) változtatja a lakhelyét és fáradhatatlanul keresi menyasszonyát, hogy megtörhesse az őt sújtó átkot és békére találjon. 1998-at írunk, amikor visszatér Koreába hosszú távolléte után. Az első képeken a kaszást (Hotel King vezérigazgatója) láthatjuk munka közben (meg se kottyan neki, ha egy személyautóval ütközik, így könnyű átkelni a zebrán). Megcsodálhatjuk az emlékek nélküli kalapos munkahelyét és tanúi lehetünk Kim Shin visszatérésének. Első, pár mondatos szóváltás is megtörténik a kaszás és dokkaebi között. Yoo elnök várja impozáns otthonában unokájával, aki a jövőben szolgálni fogja a méltóságos urat. Egy-egy a múltból visszaköszönő arc hatására ismerjük meg dokkabei eddigi életét. Eslő szabad estéjén a kilátás csodálása közben (persze nem éppen egy teraszról gyönyörködik a tájban) egy nő szívből jövő fohásza zavarja meg. Mivel egy vajszívű istenség megmenti a magára hagyott haldoklót és a még meg nem született gyermekét. Ezzel persze keresztbe tesz a kaszásnak is, aki nem tudja elvinni a lelkeket. Tudtán kívül már ekkor találkozott menyasszonyával, de a szemtől szembeni találkozásig még jó pár évnek el kell telnie.

Kilenc évet ugrunk előre az időben, a későbbiekben gyakran látott mólón vagyunk. A haláltól megmenekült, lányát egyedül nevelő Ji Yeon Hee boldogan él aranyos kislányával. A lánya Ji Eun Tak különlegessége a nyakán lévő anyajegyen túl, hogy látja a szellemeket és még beszélni is képes velük. Ennek hála képes elbúcsúzni anyukájától, aki halála után visszatér hozzá. A frissen elárvult kislány a piros kötött sáljával (ez is egy kulcs kelléke a sorozatnak) házuk kapujában összefut az anyját kereső Kim kaszással. A férfi rögtön felismeri a kilenc évvel ezelőtt el nem vitt lelket. A kislány a felüljárói zöldséges nagymamának (aki nem hétköznapi ember) köszönheti a megmenekülését, aki előbb a halált üldözi el, majd búcsút vesz a kicsi lánytól is egy időre. Újabb 10 év telik el, nagymamánk csodaszép nő lesz egyet (így én is nagyon szeretnék megszépülni, de szerintem Eun Tak sokkal szebb mindegyik női karakternél) pillanat alatt. Rögtön összefut az arra sétáló Yoo Duk Hwa-val, aki persze bajba is keveri magát rögvest. A roppant jóképű istenünk éppen megint utazni készül, letelt a Koreába kiszabott ideje. Persze ekkor még senki se sejti, hogy nem a tervek szerint fognak az események alakulni.

Egy váratlan találkozás egy esős délután és minden szereplő megszokott és megtervezett élete kifordul a sarkából. Csak elsétálnak egymás mellett, egyetlen pillantás, mégis most először találkozik össze dokkaebi és a mennyasszonya. Itt veszi igazán kezdetét kettőjük története. Eun Tak élete elég szerencsétlenül alakult anyja halál után, nagynénje és két szívtelen unokatestvére szolgaként tartja, a minimumon kívül semmit nem adnak meg neki (még egy esernyője sincs) és még a születésnapján is jó szó helyett csak megdobják egy tányér rizzsel (szó szerint). Az elkeseredett lány a kőmólón búslakodik, míg vőlegénye egy csodaszép hajdinavirágos mezőn elmélkedik egy csokor virággal. Habár anyja halálakor megfogadta, hogy soha nem kíván semmit, most mégis elsorolja vágyait és elfújja tortáján a gyertyákat. Dokkaebi uraság legnagyobb megrökönyödésére meghallja a lány kívánságait és a gyertyák elfújása után meg is jelenik a lány előtt. Nem érti az egész helyzetet, ilyesmi korábban még soha nem fordult elő vele. A lány nem a megszokott módon viselkedik vele, szemrebbenés nélkül elkéri a férfinál lévő virágokat, aminek a jelentése „szerelmesek”. Nagyon aranyos az egész jelenest és ez a hangulat kíséri végig az egész történetet. Kim Shin meglepetésekben gazdag napja ezzel a váratlan „hívással” még nem ér véget, Duk Hwa szemrebbenés nélkül kiadja a férfi házát, amikor megtudja, hogy bácsikája hamarosan elutazik. És az új bérlő nem más, mint Kim kaszás. Ismét összecsap a tűz és a jég, vagy mondjam, hogy a steak imádó és a vegetáriánus. Ebben a házban mostantól még a vacsora se lesz háború mentes. Kezdetét veszi szereplőink története, akikhez később még csatlakozik Eun Tak főnöknője, Sunny (Queen In Hyeon's Man) is.

És ez még csak az első rész összefoglalója volt. Gondolhatjátok, hogy még mennyi izgalom, nevetés, könny, és édes-bús romantika vár ránk. Mint már az elején is írtam, szó szerint a székemhez szögezet a történet és a kivitelezés. Habár egyik férfi színész se tartozik a nagy kedvenceim közé le a kalappal a nagyszerű játékuk előtt, élveztem a darab minden pillanatát. Az egyetlen karakter, aki engem nagyon idegesített a Sunny-t alakító színésznő volt. Egyáltalán nem tudtam szimpatizálni a megformált nővel, pedig nagyon illett a merev és fura kaszás mellé. A Kim kaszást alakító férfi eddigi munkáiból amit láttam, egyik se fogott meg túlságosan, legutóbb a Hotel King-ben néha kedveltem, néha pedig megtudtam volna fojtani az ésszerűtlen önfeláldozása miatt. Itt ellenben nagyon a bírtam a kevés beszédű, zárkózott, elhivatott lélekkísérőt. A kalapja tényleg borzalmas volt, választhattak volna egy kicsit szebb darabot, mégis nagyon illett a megjelenéséhez. Tetszettek az elején a pengeváltások (mind szóban, mind tettben) a két friss lakótárs között. A kezdeti nehézségek után jó volt látni, hogy elkezdik segíteni, támogatni egymást, közösen dolgoznak az igazságtalan döntések ellen, és a jó megoldáson, mégis megmaradnak a csipkelődések és a vicces beszólások. A kezdeti ellentétek feloldódnak és még a nagy titkok feltárása előtt mély barátság alakul ki a kaszás és a dokkaebi között.

És most vessünk egy, na jó kicsit több pillantást a főszereplő párunkra. Egyszerűen nem találok szavakat, hogy mennyire tökéletesen el lett találva dokkaebi és a menyasszonya kapcsolata. A fiatal, második doramás színésznő tökéletesen alakította a cserfes, 19 éves emberi menyasszonyt, aki nehéz sorsa ellenére meg tudta őrizni kedvességét és ragyogó mosolyát. Élmény volt figyelni, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a nehézségek ellenére is egyre boldogabbak és teljes életet élnek. A gyakori érzelmi hullámvölgyeket én nem éreztem túlzásnak, jól el lett találva, hogy mikor mérgesek és mikor sírnak a szereplők. Eun Tak karaktere valóban beragyogta a 900 éve magányos férfi mindennapjait, aki végre átélhette az első szerelem szépségét. A cserfes, mosolygós fiatal lány tapasztalatai és képességei miatt nem tűnik oda nem illőnek az idősebb férfi mellé. Eleve ezek után ki mer még a korkülönbségre hivatkozni, közöttük több mint 900 év van és mégis boldogok. Aranyosak ahogy elbeszélnek egymás mellett és félreértések tömkelegét okozzák ezzel. Az összes jelenetüket élveztem, volt amit rögtön többször is visszatekertem. Az ide illő zenétől szó szerint libabőrös lettem, annyira tökéletesen eltalálták a készítők.

A vajszívű istenséget rögtön a szívembe zártam, a sok szenvedés, az igazságtalan és kegyetlen ítélet és a sok-sok el nem feledhető évvel a háta mögött hű szolgálóin túl más előtt már nem mutatja meg az igazi arcát. Aztán szó szerint betoppan, pontosabban megidézi egy cserfes, jó kedélyű, rengeteget mosolygó lány, aki kifordítja az életét a megszokott mederből. Rá kell döbbennie, hogy bármennyire is vágyik a halálra és a békére, már van oka életben maradnia. Nem mondja el Eun Tak-nak, hogy mit is jelent valójában, ha kihúzza a kardot, így amikor az igazság kiderül még kellemetlenebb helyzetben találja magát. Mégis a változás a legszembetűnőbb, amin a részek során keresztül meg. Nem meri, vagy nem akarja megszeretni a lányt és azt se szeretné, ha iránta gyengéd érzéseket táplálna. Hisz a feladat végrehatásával el kell válniuk egymástól, méghozzá örökre. Minden erejével azon van, hogy mindkettőjük vágyát valóra váltsa, csak arról feledkezik meg, hogy ezek a vágyak az együtt töltött idő hatására megváltoznak. Szerettem a közös jeleneteket és gyönyörű mondatokat, belső monológokat mondattak el Kim Shik-kel. A hitevesztett férfi az égiek jóindulatára bízza magát és a szerelmét. Egyik legnagyobb kedvencem: „Te vagy az életem és te vagy a halálom. És én szeretlek. Ezért magamban tartom a titkot és az égiek engedélyét kérem. Ne tudd meg egy bizonyos napig, 100 évig ne tudd meg.” Nincs más vágya, csak szerelmével leélni az utolsó életét. Vajon megteheti? Lesz aki meghallgatja és teljesíti a kérését? A másik pedig: „100 év múlva, egy napon majd, amikor épp szép idő lesz remélem lesz lehetőségem bevallani, hogy ő az első szerelmem.” De még persze rengeteg idézetet felsorolhatnék, vége-hossza nincs a kedvenc szövegrészeimnek.

A mellékszereplőket kiválasztásánál is jó döntést hoztak a készítők, nagyon megkedveltem mindegyiküket. Yoo elnök, a kedves, de szigorú nagyapa és gondos szolgáló karaktere megmelengette a szívemet. A vele történtek pont bele illettek a történet menetébe, de azért nagyon fájt érte a szívem. Csodálatosan alakították az unokája Duk Hwa jellemének fejlődését is, hogy lesz a nagyszájú örökösből egyre komolyabb felnőtt férfi. Nagyon élveztem, ahogy bajt kever, vagy éppen a bácsikája után takarított. Minden karakter tökéletesen lett kiválasztva, gondosan megformázva és beillesztve ebbe a tragikus mesébe. Hisz ahhoz, hogy meghallhasson először bele kell szeretnie a lányba, aki nem más, mint a végzete. És ha ez még nem lenne elég így is, ráadásnak a felsőbb erők és egy bosszúálló szellem is bezavar a cselekménybe. Tűkön ülve várom a befejező rész feliratát és reménykedem az abszolút happy end-be, hisz minden szereplő kiérdemelte a boldog befejezést. A zenéje csodálatosra sikerült, tökéletesen eltalálták és a hangulathoz illesztették. A helyszínek változatosak és nagyon szépek voltak, Szöul és a hajdinavirág mező mellett egy ajtónyitással Kanadába mehetünk kirándulni egy nagyot vagy enni egy kis marhahúst. A jelen eseményei mellet gyakran visszaköszön a múlt és kiderül, hogy emlékhiányos kaszásunk hogyan kapcsolódik az eseményekhez és ki is valójában Sunny, mert nem csak egy csirkebolt tulaja. Remélem nektek is legalább annyira tetszeni fog, mint nekem innen le tudjátok tölteni és a feliratot itt találjátok. Nagyon jó szórakozást dokkaebi és menyasszonya történetéhez.